Címkék

2012. szeptember 16., vasárnap

Könyvcsere

Zene:
The Carbonfools -Sunset / vagy ahogy Lackó mondaná "Szomszéd" :D
(Ma épp azért rájuk esett a választás, mert hangolok a jövőhét végi koncertre, ami a Jameson Cinefest-en lesz, addig is visszaszámlálás indul, jupíííí)

Úgy vélem, Miskolc kulturális élete az utóbbi időben mondhatni fejlődött. A Nemzeti Színház aktuális évada például remek. Azt sem tudom melyikre menjek először.
Péntektől pedig egy újabb kezdeményezés ütötte fel a fejét, a Kultmélyvíz jóvoltából, s ez nem más, mint a Könyvcsere.
A fővárosban tudomásom szerint már évek óta működik, s most a "vidéki" városok közül, elsőként Miskolcon indult útjára ez a remek kis kulturális program.

A Könyvcsere lényege, hogy retro telefonfülkékbe helyezünk el Mi, átlagemberek, állampolgárok, könyveket, melyeket aztán másikra cserélhetünk, vagy egyszerűen csak otthagyhatunk. Ezek lehetnek legkedvesebb könyveink, melyeket már ronggyá olvastunk, vagy épp ellenkezőleg, annyira nem szeretjük, de hátha valaki másnak majd megtetszik.
A város több pontján vannak kihelyezve fülkék, melyekben még az a jó, hogy egy külön kis zug, ahova be lehet bújni, esetleg amíg jön a busz, vagy a villamos, lehet olvasgatni.
Nagyon retro, nagyon jó :)

A "szerzeményeim":

Maga a fülke, itt épp a Nemzeti Színház jegyirodája előtt:

Összességében kifejezetten tetszik az ötlet, és remélem, hogy tiszteletben tartja majd mindenki, és becsületesen csak annyit visz el, amennyit betett.

Ökumenikus Ölelke!
Zsizsik

2012. szeptember 11., kedd

A "családi" bőrönd, avagy a nagy bőröndmentési akció!

Zene:
Pusha T. feat Tyler, The Creator-Trouble on my mind
/Kicsit "bekeményítve", de most perpill. abszolút kedvenc ez a szám ;). S miért? Mert semmi gond azzal, ha "gebasz van az agyunkkal" :)/

Térjünk a lényegre, A nagy bőröndmentési akcióra.

Pár héttel ezelőtt a szüleimnél találtam egy nagyon-nagyon régi fa bőröndöt, ami talán kidobásra lett volna ítélve, de "meglátni és megszeretni" élménnyel, s nem kevés lelkesedéssel kértem el. Magyarázatom pedig a "majd én kihozom belőle, amit lehet, mert egy ilyen kincset nem szabad eldobni" volt.

Hazavittem, kerülgettem egy ideig, majd leszedtem minden sallangot, ragasztót róla, megtisztítottam, lecsiszoltam, újrapácoltam, majd párom apukája összeragasztotta, megékelte, vagy szögelte és készen is lett egy kis várakozási idő után. Ezt követően kapott a belsejére egy bézs anyaggal bevont szivacsot, az oldalára pedig kötelet, hogy remek bemutató bőröndke lehessen belőle.

S, íme a végeredmény (After):
 Én a bőröndömmel, boldogan és büszkén. A legeslegjobb ékszertartó lett belőle a világon!
 Bőrönd, pózolj fával! :) Közvetlenül pácolás után.

Most pedig jöjjön egy pár "előtte/after" kép, hogy lássuk az átalakulást:
 Csak a ragasztó tartotta össze, meg ahogy mondani szokás, a Szentlélek.
 A zárak először annyira jól működtek, hogy hosszas harc után nyíltak csak ki.
Belseje is kissé leharcoltan nézett ki, pár "pókcsontival" a sarkakban.

A képek szerintem magukért beszélnek. Megérte megmenteni. Igazi különleges darab lett. Azóta már ajánlatot is kaptam rá, de természetesen nem eladó :)

Köszönöm a figyelmet!
Ökumenikus Ölelke!
Zsizsik